Radnai István: Fárad a zápor

nem én vagyok a sors javain billeg
én kinőttem a játszótereket
lovagoljon forintért akit illet
öreg vagyok engem a verebek

két sor között a sors ölében alszom
mint aki mindig rövidebbet húz
életemre s a tájra ül az alkony
bozót között már véget ér az út

hiába futsz az eső el ne érjen
rád és a tócsák üvegére hull
ha gyertyád gyúl a két vége elégjen
verselsz az ihlet vére felhígul

a ritmus szent hullámain elúszol
sorvégek rossz kicsorbult ríme csúfol

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük