Rejtő Gábor versei

A csönd esély

Belebújtam csönd cipőmbe
csöndgombjaim begomboltam.
S ajtók nyíltak résidőre
azt susogták jól van.

Amerre a csönd járt
arra mentem én is.
Azt hiszem, ez
maga a genezis.

Csöndből nyílik minden
ami áldás, ami átok.
Onnan illatoznak
a titok-virágok.

S kőként hullunk
majd, ugyanoda vissza.
Ezért a tenger
ászana, szútra.

Ezért a lárma
a műragyogás.
Ezért a szüntelen
zakatolás.

Elvetélt genezis.
A csönd-örvény kivár.
A halál születés is.

* * *

Mása

Ha elég mélyre ásol
rád talál a lábnyom.
Mása fönn az égen
arra jártál régen.

*

É rteni nem értem.
L ehet nem is lehet.
E ngedném nem engedi.
T itokban szeret.

* * *

Hallgatási szabályzat
(pí-pí-tér)

Mikor a hallgatásért hallgatok
maga a csönd vagyok.
Nincsen más.
Se horkolás, se zümmögés
se brummogás.
Se észmenés, se álmodás.
Se átverés, se záptojás.
Se bableves.
Nincsen semmi más.
Csak hallgatásért hallgatás.
Nincs olyan, hogy meddig élsz
mennyit érsz
lehetsz-e még hengerész.
Kattanás vagy felkelés.
Csak a csönd az entitás.
A hallgatóból hallgatás.

*

Eképp
a lélek visszatér.
Se kép, se hang
se tér.
Se pipitér.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük