Rejtő Gábor versei

Vadonlégzés

Átlélegzem magam
a vicsorgó szavakon
át a kattogó
marhavagonon
ha kell ezerszer.
Míg leomlanak
a koponyahegyek
s elsimul a tenger.
Átlélegzem magam
míg visszafogad a vadon
ott vár, aki vagyok
tündöklő-szabadon.
Hol álmokat ringat a szél
gyümölcsöt érlel a vágy
szerelmet permetezve ontja
a Hold, s a Nap sugarát.
Felnyög a vadon kéjesen, álmosan
kígyó surran, biccent a jaguár
Isten hozott – rikolt rám
a paradicsommadár.
Átlélegzem magam
hisz kerek a földgolyó
ahogy kaptam, úgy legyen :
adom mi adható.

*

Csak a csók

Csak a csók mentheti meg a világot.
Csókolj, ahogy a szél csókolja a virágot,
ahogy a hullám partot ér,
ahogy magához öleli az alkonyt az éj,
ahogy Istent szomjazza a csüggedt zarándok.
Csak a csók mentheti meg a világot.
Borzongva, remegve, szemedbe temetve,
csókolj sírva, nevetve,
míg a kénköves egekbe nem érsz.
Mert nem a szó, nyűtt szabályok, a józan ész,
s nem a kínnal tapasztott, félelem-barikádok,
csak a csók mentheti meg a világot.
A világ harang, szerelem a nyelve, ha kondul,
rá minden csillag, csókkal felelne.
Csókolj éber álmodásba,
csókod Isten lángolása,
hamvad benne minden átok,
szívemből most rád kiáltok:
Csak a csók mentheti meg a világot.

*

Zsákolás

Töltöm az időm
feneketlen zsákba
egyszer majd vége lesz
egyszer csak hátha
megtelik, kitelik
és szól a Főmufti
szép munka, jó munka
akkor most uzsgyi!
Kapok kis kannás bort
kiváló márka
koccintunk, biccentünk
megyünk a raktárba
csupajó-magtárba
töltök a zsákba
a Semmiből így szökken
életem szárba.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük