Rusvay Balázs: A passiójáték-ballada

Légy írástudó vaksi szolga,
ki szakállába dörmögi,
hogy nincs-hatalmát megtapossa
egy esztelen sehonnai.
Vagy királynak gúnyolja ki
pofád az Égi Megláncoltat!
Légy kardos, lándzsás római,
kinek hóhérok parancsolnak!

Lehetsz Pilátus tiszta kézzel,
hogy bámulhasd a köldököd,
vagy júdásként bolyongd az éjjelt,
mi harminc ezüstöt köpött!
Fenn angyalok, lenn ördögök.
A kettő közt keselyűk várnak
(S a kocka is ma jól pörög!)
rongyos csúcsán a Golgotának.

Lehetsz Barabás láncok nélkül,
hogy rikolthassák rút neved.
A Királyság, mely Égben épül
egy ünnepelt hőst elfeled…
Hajtsanak száraz, vad szelek
A Héttőrsebű Városon át,
s kerüljenek az emberek,
ahogy hajdan Ábel gyilkosát!

Légy arc az arctalan tömegben!
Hiába bújsz, ha rád mutat
egy néma őr a lándzsaheggyel,
hogy kereszt húzza válladat.
Vagy szórj fejére átkokat,
te asszonyszoknya mellől bátor,
köpködj, vagy rázd a farkadat
a kardok óvó árnyékából!

Légy árva, céda Magdaléna,
ki vaksötétig is kitart,
kit nem húz gyávák szakadéka,
mint azt, ki lopva elinalt.
Vagy légy te az, ki elinalt,
hogy háromszor még megtagadja.
Így nem hozol fejedre bajt,
s a püspököt majd Róma adja…

Légy bal lator, kacagd pokolra
a lelked: úgysincs istene!
Légy jobb lator, ki imádkozva
nagy útra indul most Vele!
Vagy légy tövise, nyílt sebe
az Ácsnak, aki halni készül!
De mennyországot vérzel-e,
vagy poklot hagysz ránk örökségül?

*Első közlés

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük