Sitku Róbert versei

Élve

Mielőtt újra összedől a világ,
és újra vérrel és vassal,
hadd kérdezzem meg istent: hányadán áll
az isteni akarattal?

Erről prédikálnak kétezer éve?
Ez lenne az isteni rend?
Ahogy Triszmegisztosz is megmondta már;
ahogy lent van, ugyanúgy fent?

A demokráciában már nem hiszek;
hogy más tudja helyettem azt,
amit meg sem kérdezett tőlem- de a
sakkhoz kell megannyi paraszt.

Ahogy abban sem hiszek, hogy a vallás
alapot adna és rendet,
hiszen gazdasági kérdésekben az
nem ismert soha kegyelmet.

És jól elbújhat mögötte- álarcban –
a hatalomvágy, az érdek,
hogy kielégítse a tömeg- amit
saját magának tenyésztett.

Mindezeknek már nem tudok hinni. Az
államnak és a keresztnek.
Mióta élek a hitről beszélnek-
de élve eltemettetnek.

*

Egy

Ha ez bűn, a cinkosod vagyok.
Ha szerelem, szerelmesed.
Ha megtisztulás, szándék vagyok;
tanítványod és mestered.

*Első közlés