Szabó T. Anna: A nyelv a

A nyelv a hús, ha csontod megtagad.
A nyelv a kezet fel, add meg magad.
A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél.
A nyelv ahogy a torkodon kifér.

A nyelv horog, harag, ha ráng a száj.
A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj.
A nyelv a lég, a hang, a csont, a fog.
A nyelv a csak, a csuk. Csorog, locsog.

A nyelv az elv, az enyv, a láp, a lép.
A nyelv belé, belém, belénk, beléd.
A nyelv a jel, a ja, a jé, a jó.
A nyelv a rím, a süllyedő hajó.

A nyelv anya. Szül, él, etet, ölel.
A nyelv apa. Ha ad, nem apad el.
A nyelv felad. Vad ugart vet eléd.
A nyelv ugat. A nyelv üget feléd.

A nyelv család. Csal, ad. Bólint. Bolond.
A nyelv a lomb. Lompos ólomkolomp.
A nyelv beszéde szél. Szédült szülés.
A nyelv beszáll, beszól, csak mondja, és –

A nyelv a nyál, ha szó száll szerteszét,
a nyelv az én, ha veszti épp eszét.
A nyelv a ház, a nyelv a tér, a kert.
Imamalom mi mondja mondja, mert –

*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018