Nádasdy Ádámnak
Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni,
bármit tehetünk, csak rosszul sül el,
egymásnak nincsen megteremtve senki,
kérdésre kérdés meg sosem felel.
Elég nehéz, a napok jönnek sorra,
bár akad néha, aki megsegít,
ki szorongásod egy-egy verssel oldja,
ha nem tudsz élni-halni mégse itt.
Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,
részeg légtornász sáros talajon,
korlátot képzelsz, biztosat: ragaszkodsz,
hátha az ember egyszer belejön.
Elégsz, elégek – azt kell itt, elégni.
Huss, fel a földről: fuss füst, ott az ég, ni!
*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018