Szirtes András versei

….Ellik ez a vers is….
(a költészet napja elé)

Ellik ez a vers is
Farfekvéses
Izeg-mozog
Rátekeredik
Minden szóköz
Így köti fel magát
Az íratlan csendben
Ez a vonat is elment
Élve eltemettem
Ékezetek ege köt
Várandós hívatás
Felbüfög és lelök
Szakadék a
Híd fölött
Hátat fordít a Nap
Lanugo alvásban
Elvetél a tavasz
Ránc sikoly csalatás

Sort sorsra sző
A lemállott idő

*

.…mézfelhők….

teámban az éj leple alatt
mézfelhők gyülekeztek
hajnalra felhörpintettem
elfújta őket a nyelőszél
formák mindensége
emészkedik mibennünk
méhecske dolgozz
teremts új egeket
miben majd kihajnalodik
szorgalmad édes íze
ajkainkon, s tovaszáll

*

…hajnali szedés….

ezt hajnalban
szedtem néked
dupla és fehér
még félig bimbódzik
de már félig ki is nyílott
ahogy lelkemből
a szívemnek
akaródzna
kikelnie
puha paplanos ágyból
meleg illatos otthon
ízeit nem feledve
békés napsütésben
zsongani
mint szorgos méh
úgy gyűjteném
bódító illatát
mézes heteinknek
de mindhiába
itt rohad majd el
bűzös áporodott
vázalöttyben
lekopott sivár
utolsó örömüszög
deszkán
magát tömjénezve
vígtalan kábulatban
mint jómagam
e burjánzó dús tavaszban
szerelmünk csokrát
mégsem feledve kedves

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük