Nem volt kényelmes, ringó hintaszéked, a nyikorgó, vén kerti pad volt nyár-esti menedéked. Oda rejtőztél a csendbe hallgatózni, közel a templom hívó harangjához, hogy időben indulj az esti imához. A szürkületben most halk árnyék oson, megsimítva a virágzó fákat. Látom még, ahogy kezedet imára zárod, de csöndes szavadra hiába várok;Tovább…

Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…

1. Az évek rakják egyre bugyrát, nem gyűjtött magának soha, a gondok most is földre húzzák, cipeli, s nem kérdi – hova? Ti csillagok, az anyám jussát őrizzétek, hisz kész csoda, hogy békén járt a földi buckák között, bár födte út pora. De olyan szegény soha nem volt, hogy valamicskétTovább…

Anyám emlékére nincsenek szavak. Sóhajjá válik, kimondatlan marad minden dal, ima, áhítat. Megreked a könny, ahogy a pillanat, mely elringatta, már semerre nem halad: áll az idő azóta a dermedt ég alatt. Anyám emlékére nincsenek szavak, de mindörökkön a szívemben marad – mint rejtőztem egykor én óvó szíve alatt. AnyámTovább…

A családomban senki nem tehet semmiről. Mindenki istenvezérelte báb. A felelősség fölhalmozódik, recesszív allélon öröklődik, így lappang a nemzedékek között. Hat nemzedék óta bennem jött ki először. Az én bűnöm, hogy a nagyapám fölrobbantott egy orosz tankot, hogy abban a tankban akkor két orosz ült, a két orosz részeg voltTovább…

Istenem, bár én nem hiszek tebenned, nélküled,lásd, mégis árva vagyok, mert a bűnben is általad teremtett. Jóságodért én feltételt szabok, miközben meghallgatásért esengek, Tudom, te magad alkotod a rendet, mit nem látunk át mi ,lelki vakok, szívedbe mégis nyissál ablakot, mert belefulladunk mind-mind a szennybe, amelynek habjait felgyúlni hagyod, fogaddTovább…

Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…

Föld szívéig nyíló barázdáihoz nem lesz hűtlen soha, a magány néma farkasai kopogtatnak éjszakánként ajtóján; beengedi őket, maga mellé fekteti, udvarából vasvilla-körmű macskák űzik a hideget, kútba másznak a holdért, felhozzák, anyám konyhájában felakasztják: világítson 1 Ül anyám a konyhájában, virág vergődik markában, szögre akasztott holdsugár harapdálja cipó-kontyát: kontya holdsugárbanTovább…

Anyámhoz Suttogó áhítat aranyló őszön álmodom veled méz-illatú ölelésedbe burkolózom hófehér falak közt imbolygó árnyad nyomán suttogó áhítat szól; hálaimád értem másokért holt lelkekért bársony ráncaidon időtlen béke pihen igazgyöngy érik örök könnycseppeden tenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simult halvány arcodon pompás rózsa nyit én küldtem neked s ahogyTovább…

sosem tér vissza az a nyár mikor utoljára ölelhettelek arcodon lázrózsák égtek tudatod el-elkalandozott biztosan Krisztussal beszélgetsz gondoltam míg napsugár játszott hajadon feltolul tengernyi emlék számtalan fakó gondolat bár újra mosolyodban fürdő gyermek lehetnék ki pilléket kerget tátikaillatú nyárban fakádban vizet melegítettél a napon hogy örömöt szerezz te házhoz hoztadTovább…