– Montázs – hangulataimból – Te, ki a földet, eget és vizeket ezüstös fényeddel óvod az időtlenségnek, és esténként újra gyújtod az ég lámpásait, hol csillagok őrzik az isteni holdfényt, miért borítottál fekete fátylat árva anyákra s férfiszívekre, kik hősként éltek és szeretni jöttek? Miféle átkozott világ ez, ahol aTovább…

Hozzád láncolt csillagok Hozzád láncolt csillagok a verssorok kereszteden kék neonfény pásztáz lassan alszanak el az idegen álmok még a madarak sem zajonganak vizes vertfal a szerelem ódon várba zárt szörnyeteg makulátlan az elrontott vers amit féltesz Te megtisztult eredendő bűn nélküli gyönyörű lélek a riadalmat csak játszani lehet aTovább…