Turczi István: Valahol Budapest

Fehérmárványtapintású kerek tükör a város
a repülőgépről nézve
tekintetünk csíkokra tépi a napfény
a szavak akár a biztonsági öv
nyelvünkhöz tapadva megfeszülnek
hunyorgó szemek látóterében
néma bebocsáttatás
motorzajhoz igazított spirális lélegzetek
köröskörül a képzelet kacskaringói
talán integető kezek
vagy régvárt mosoly
SZŰK MÁR AZ ÉG    a földhöz közeledve
örvény kocogtatja a várakozás porcelánjait
valahol
a kezed körül
körömkoppintásnyira
Budapest

*

Turczi István József Attila- és Babérkoszorú-díjas, Prima Primissima-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő és művelődésszervező, irodalomtudós és egyetemi oktató. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje. Turczi István az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, napjaink irodalmi életének talán egyik legjelentősebb és legsokszínűbb alkotója; verseskötetei, regényei, műfordításai és drámai művei folyamatosan jelennek meg itthon és külföldön. A maga nemében egyedülálló Parnasszus költészeti folyóirat és verskiadó alapító főszerkesztőjeként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatását. Alkotói tevékenysége mellett az elmúlt két évtized egyik legaktívabb irodalomszervezője; a Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Írószövetség Költői szakosztályának háromszor újraválasztott elnöke, a Költők Világkongresszusa alelnöke. Tagja továbbá itthon a Szépírók Társaságának és a MÚOSZ-nak, külföldön a norvég Irodalmi Akadémiának és az Európai Költészeti Akadémiának.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük