Turczi István – Vers FC: a kezdő tizenegy

„e kávéházi szegleten”
J. A.
Vagy álom, vagy film, de kinn vannak ôk a zöld gyepen,
A kezdôrúgást buzdítás kíséri, hajrá, nincs többé félelem.
Transzparensek, zászlók, ritmusra rázkódik a katlan,
Zúg a tömeg, tapsol, nekem kezdettôl felfoghatatlan
Mennyi erô, szépség! Hiába jöttek a csehszlovákok,
Hiába talált fogást az untig emlegetett magyar átok,
Ôk maradtak, gyôztek és Irapuatót messzire hagyva
Egyetlen szavukra a Föld is pattog mint a labda
Velük nôttem fel ragaszkodásban, buta gyûlöletben,
Ôk az én örök és megbonthatatlan kezdô tizenegyem.
A kapuban Balassi Bálint a védôket egyre hajtja-ûzi,
Az ellenfél skalpját békeidôben büszke zászlajára tûzi.
Arany söpröget; mindig megfelelô poszton áll,
Higgadtsága okát fedje mély balladai homály.
Elôtte Ady és Petôfi, ki más, a két szélsôhátvéd,
S ha bármelyikük netán (kizárt!) apróbb hibát vét,
A védelem tengelyében ott süvölt rettenetes Milán,
Mellette füstbe ment terv átjutni a tû fokán.
A középpályás sor rég összeszokott, harcedzett triász:
A két Mihály mellett megvillan vitézül a titkos ász,
Berzsenyi, ki „sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben”
Termetéhez képest fürgén osztogat s ez nem kis érdem.
Csatárokról jót vagy semmit: ôk az aranylábú gyerekek,
Nyugatos iskolán nevelkedett csillagok, vita itt nem lehet.
Babits a kapitány, gólzsák és kimûvelt labdafenomén,
Ily’ kevés születik e zuhanáshoz szokott szürke sártekén.
Jobbszélen Kosztolányi dekázik s rúg számolatlan gólokat;
Kedvére cselezget, trükköz, több stílust váltogat.
A két mesternek középen büszke franzstadti géniusz segít,
Egy fejesgólért cserébe adná bôrkötés nélküli Összesverseit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük