Windisch József: fontos gesztenye

– Nézd csak, útközben ezt találtam neked.
– Egy gesztenye?
– Igen, állt az iskola sarkánál egy öreg vadgesztenyefa, alatta a fűben egy csomó lehullott gesztenyével. Ez az egy valahogy kitűnt a többi közül. Pedig elhiheted, az én magasságomból nézve elég egyformák. Mintha azt kérte volna: vigyél magaddal a kislányodnak.
– Jól tetted, hogy elhoztad.
– Amikor fölemeltem, észrevettem, hogy a világos folt a pocakján majdnem szív-alakú.
– Igen, már én is látom. Ez tényleg egy különleges gesztenye. Itt van rajta egy repedés is.
– Bizonyára akkor sérült meg, amikor földet ért.
Jó magas fa volt.
– Ez egy nagyon szép repedés, illik hozzá. Szerintem kicsit olyan tőle, mintha mosolyogna.
– Gondoltam, megmutathatnánk neki az óvodát.
– Én is épp erre gondoltam.
– Akkor addig nagyon vigyázz rá, el ne guruljon!
– Persze hogy vigyázok. Ez egy fontos gesztenye.

 

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük