Wisława Szymborska: Hiány – Hajnal Éva műfordítása

Wisława Szymborska: Nieobecność (Lengyel)

Niewiele brakowało,
a moja matka mogłaby poślubić
pana Zbigniewa B. ze Zduńskiej Woli.
I gdyby mieli córkę — nie ja bym nią była.
Może z lepszą pamięcią do imion i twarzy,
i każdej usłyszanej tylko raz melodii.
Bez błędu poznającą który ptak jest który
Ze świetnymi stopniami z fizyki i chemii,
i gorszymi z polskiego,
ale w skrytości pisującą wiersze
od razu dużo ciekawsze od moich.

Niewiele brakowało,
a mój ojciec mógłby w tym samym czasie poślubić
pannę Jadwigę R. z Zakopanego.
I gdyby mieli córkę — nie ja bym nią była.
Może bardziej upartą w stawianiu na swoim.
Bez lęku wskakującą do głębokiej wody.
Skłonną do ulegania emocjom zbiorowym.
Bezustannie widzianą w kilku miejscach na raz,
ale rzadko nad książką, częściej na podwórku,
jak kopie piłkę razem z chłopakami.

Może by obie spotkały się nawet
w tej samej szkole i tej samej klasie.
Ale żadna z nich para,
żadne pokrewieństwo,
a na grupowym zdjęciu daleko od siebie.

Dziewczynki, stańcie tutaj
— wołałby fotograf —
te niższe z przodu, te wyższe za nimi.
I ładnie się uśmiechnąć, kiedy zrobię znak.
Tylko jeszcze policzcie,
czy jesteście wszystkie?

— Tak, proszę pana, wszystkie.

*

Wisława Szymborska: Hiány (magyar)

Nem sok hiányzott,
hogy anyám férjhez menjen
a Zduńska Wola-ból származó Mr. Zbigniew B.-hez.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.
Nevek és arcok tekintetében talán jobb lenne a memóriája, mint nekem
és ha egyszer hallana egy dallamot, felismerné,
ahogy azt is hibátlanul tudná,
melyik madár énekel.
A fizikához és a kémiához is remekül értene.
Lengyelből viszont rosszabb lenne nálam,
ám, titokban sokkal érdekesebb verseket írna, mint én.

Nem sok hiányzott,
hogy apám egyszerre házasodjon anyámmal,
ő, Miss Jadwiga R.- t szemelte ki, Zakopanéból.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.
Alapvetően makacsabb lenne, mint én,
szorongás nélkül vetné magát akár a legmélyebb vízbe,
kollektív érzelmekre viszont képtelennek mutatkozna.
Könyvet ritkán látnál kezében.
Egyszerre több helyen nyüzsögne,
remekül focizna a srácokkal.

Elképzelem,
voltaképpen gondolatban megtörténhet mindez.
Mondjuk, ugyanabban az iskolában, ugyanabba az osztályba járnánk,
mégse lenne kapcsolat köztünk,
ahogy egy csoportképen is mérhetetlenek a távolságok.

Ha egy fotós például egyszer azt kérné:
-Lányok, ide álljatok,
az alacsonyabbak elől, a magasabbak mögöttük -,
szépen mosolyognék
és ha arra volna kíváncsi: – Számolj, mindannyian itt vagytok?
Azt válaszolnám:

– Igen uram, senki sem hiányzik.

*Első közlés

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/

5 hozzászólás

  1. Gratulálok Évi! Egy újabb remek fordítás!

  2. Nagy öröm, drága Valika!
    Mindketten köszönjük kedves szavaidat! 🙂

  3. Nagyszerű választás, Éva kedves… Igazán élményt adó a fordítás. Jó, hogy megismerhettük. Különleges az illusztráció. Gratulálok! 🙂 Öröm, hogy a fotóművészt személyesen is ismerhetem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük