kinek sorsa van, annak hazája is, nekem egyiket sem adta meg az Úr, csak ballagok amerre a lábam visz, hol boldogan, hol boldogtalanul. engem felmentettek Isten imádatból, mégsem ver érte semmiféle szégyen, s mert zsúfolt lett az ég a műholdaktól, más galaxisba költözött az éden. idelent régen térképpé züllött aTovább…

(..imádott nagyanyám emléke, gyakran meglátogat, mellém ül, aztán csak hallgatunk.) Áldott gyermekkorom emléke, de sokszor visszajár, abba a sárral döngölt padlójú házba, ahol nagyanyám szőtte szoknyám szélibe kapaszkodott kertek aljáról elibém futó lapulevél, s kökénybokor rövidke ruhájának zsebébe kapott az őszi szél, mert nekem csak földig érő kabát jutott, hiszTovább…

A nap átsüt most az agyamon. Fénye melegít, nincsen árnyék. Mosolyt is láthatsz az arcomon, mintha újra köztetek járnék. Öleltetek, visszaöleltem. Kisimult énbennem a lélek. Pár órára boldog lehettem, örültem annak is, hogy élek. Most is simogat ez az emlék. Remélem, hogy sokáig kitart! Dédelgeti öreg szívemet, elhesseget vihart, zivatart.Tovább…

Hollógyűrűzés Anyám meghalt és már nem tudja Én hogyan végzem Végzem-e valahogyan Vagy a döglést is félbehagyom mint mindent Olyan jó ebben a meleg szétesettségben Konzervkaján konzervnőn Gyűrűm ezüstbe foglalja aranyered Kimerítettük a test határait Innen kezdődne a szeretet Kár hogy nem tudom megsimogatni Belső szerveidet Egyszerre jön rám tőledTovább…

1. Akarat …Az ember szeretne mindig nagyot markolni. És hamar! Gyakran nekiveselkedünk és várjuk a csodát. És a csoda mi vagyunk. Igen, mi! Mi hozzuk magunkkal, magunkban a csodát. A nagy várakozást, a vágyakozást valaki, vagy valami után. Igen, mi akarjuk, de rögtön!. Hiszünk valamiben. Van úgy, hogy kívülről várjukTovább…

Nem hitted el Nem hitted el, hogy a csillagok nem mindig fénylenek néha a pályájukon kívül keringenek, mint az emberek akik a szeplőtelenségükben hisznek még, ha szennyel is kenik be magukat porban fetrengenek vagy az árnyékukat keresik a szitáló esőben, hogy magukba igazítsák, elnyűtt lelküket megfoltozzák. Nem hitted el, hogyTovább…

A friss lap még nyomdaszagú, telis-tele bölcs és érett képletekkel, őshonos virágok, jóllakott csillagok képeivel. Okos ábrák, meredek görbék, szabadon keringő űrhajók, a vasalt ismeretek terítik be panasszal teli színes éveimet. Szárny nem emel, mikor idegen szavakkal teletömött, zápor-vert kéziratok gyötörnek, fecsegő sorok szikla-torlaszain kell átjutnom. Hűséges grafitvégű szerszámommal teszemTovább…

A tétlenség kötőanyag a téglák között és hallgat függőleges, vízszintes irányba. A gondolat keresztirányú, áthatol,  ahogy egy nyíl teszi ezt a májba. A szavak utcára lépnek a bezártságból a kint lézengők szólni készülő szájába. Ébredő agyak és mozduló szívek között szellemágak szöknek egymásba. Válik Bertalan – ‘Face Maze’ (2014) TechnikaTovább…

Dolgom A vízállás néha változik, de jobb, ha nem is törődsz vele, mert kevesebbszer nincs félig se, mint ahányszor csurdig tele kezemben a pohár. S mert a dolgom kezdettől adott, benne eszem a szívemmel összenőtt: itt hagyok egy-egy mondatot, minden gazdátlan pont előtt. * Tűz jegy Kinek bordái közt tüzetTovább…

Erdős Virág – Na most akkor című versére Na, most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen? Folytassam a sormintát, könnyít ez majd lelkeken? Ellentétek vonzásában páros sorsok hada vár, Hiteles-e, azt nem tudom, ha családom van, s hazavár? Nagyokosok kik lehettek? Kitől várunk igazat? Hosszú sípjel, nincs üzenet! Csapoljunk hátTovább…