Bátai Tibor versei

Mosoly albuma

Nem itt, és nem most, ha nem
lehet. Ne félj, már tudom
az illemet. Amikor
és ahol engeded, szó
helyett elég majd intened.

Hol voltál, hol nem, ott leszek,
hol egymás múltját lapozzuk
végig.
Hol idegen arcok,
gyerekek, de sejthetjük
bennük a nőt,
és a férfit.

Önfeledt játszás ez
most is.
Egészen más, mi
változott.
Kerülni kell a
látszatot. A tét
hatványozódott
holtig.

*

És

Magad elől is titkolnád, majdhogynem
sikerrel. Csupán annyit sejtesz, készülsz
valamire, s veszélyes lenne máris
a vállalkozás célját feszegetni.

Előveszed az ilyen helyzetekben
alkalmazott technikát, hogy eltereld
nyugtalanító gondolataidat.
Ezúttal azonban ez sem működik.

Mindjárt a felidézni próbált szöveg
első soránál elakadsz.  Nekilátsz
hát fejben újraírni. Mindhiába,
túlságosan felbosszantottad magad.

Végzetes hiba, mert így esélyed sem
maradt ráhibázni  a folytatásra.
Leforrázva tudomásul veszed: jobb,
ha hagyod az egészet a fenébe.

Legalább néhányat memorizáltam
volna tisztességesen – füstölögsz –, de
azután kénytelen-kelletlen újból
ráfutsz a készülődés témájára.

Mire is, mire is? – kerülgeteted a
forró kását – amikor váratlanul
azon kapod magad, már fel is tépted
az első útba eső bolt ajtaját.

Meglepődni sincs időd, ösztönökre
kell hagyatkozz. Életed és életet! —
mordulsz a rémült tekintetű eladóra,
és megnyomod helyette a pánikgombot.

*

Győztes.hu

Ki hagyja örökségül
vesztett harcállásait
minden korláton át
zuhanását
a sebben
kristályosodó sót
az amputált szárnyak csonkjait
isten hiányát belőlünk
nála becsvágyóbban megírni
ki próbálhatná
újra ormokon lengő hímzett zászlókká
(völgymenetben sem lett szerényebb)
ki hazudhatná lelkesebben