Ábri Pacl Judit versei

szemhéj alatt

hintója bakján
saját inasa
az utazó
kertjében
ő a kertész
egy szekér
keresztülmegy
a szántón
csizmájából
a beszorult rögöt
ahol kiszórja
organikus a várakozás
hányféle tavasz nyílhat
e szemhéj alatt
hányféle sírás
amitől majd
ismét rügyezik
amitől tovább
amitől mégis

*

ajzott világok étke vagy
édeni fészekrakó te
napruhás nő
tenyered titokvölgy-vonal
derekadon hétágnyi
időmarta ég
frigyed szikla-nász
hangod léthez simuló
ingatag szomj
mézízű só
kerecsen szárnyán

*

Katáng

kitakart parlagon
összemostalak
arcomra-arcot vakol
a lágy habarcs
szakíts katángot
kéket ív
minden barázdám

kiálts katángmezőt
én vagyok
szakított másod
teremj katángot
örökzöld kékül
a varratokon
belső kötésükből
magházaid kioldom

sikolts katángmezőt
én vagyok
szakított másod
arcomra vakolt
arcod most visszaporlik
hogy végre láthass

*Első közlés