Albert Zsolt versei

vehetett volna
fehér kenyeret
tömlős májast
vagy amit két
héttel ezelőtt
azt a szaftos
konzervet amin
kövér szakács
harcsabajuszú
a dohány elég
egy estére
rúzsos dekkek
hideg park
borra költ
ha iszik
majdnem olyan
mintha hirtelen
jó idő lenne ami
lassan felfűt
zsibbasztva
terjed szét
egyre lejjebb
először fejben
dől el
aztán szépen
lassan mindent
maga alá temet
feladja csillagát
nem ellenkeznek
fáradt neuronok
az ellenállást
marja a néma
elfogadás
beömlik a szenny
gondolatban
a könyvek közé
lassan leborítja
a polcokat a földre
felhigítja a tudást
valóságsziruppá
amiről már érezte
a ház erkélyén
ülve, (ami akkor
sem volt övé mikor
még ott lakott)
hogy nem lesz
jó semmire soha
most nincs ház
se erkély csak
utcán tereken
nem mindig jut
eszébe keresni
hova bújt el Isten
talán alufóliába
csomagolt
szendvicsben
vagy abban
a demográfiai
elemzésben
amiben ő már
egyáltalán
nincsen

*

(utcai falfirka)

pont most kell írni
vagy úgy tenni
mintha fontos lenne
megjegyezni
hogy a leggyengébb
fény is alig akar feljönni
a bejárati ajtó hat lépcsőjén
persze itt rég nem laknak
tehát igazából ez nem is bejárat
ide már senki sem jön soha
ez csak egy hajlék
hat lépcsője mellett
térdig érő oldalak
horganyzott lemeztető
zörög két oszlopon
jó állapotú ház
a bevásárlóközpont mellett
a lábtörlő pedig fekhely
ahol mocskos takaró
lehetne kipufogófüstben
egy visszafogott
napkitörés
pont most kell írni
hogy kövérebb
az októberi hold mint
az eddig talált maradék
és ragyogóbb a bor
mint a valaha volt
szőke hajú tengerek
a gyerekek emléke
itt hal a jégen
aurora borealis
északi fény hómezőn
a szív egy darab hús
sötétedő féltekénken

Nem található automatikus leírás.

Kovács Emil Lajos: Szeptemberi hegyek alatt (Felsőbánya)