Babiczky Tibor versei

Kyrie

Nem tudlak megszólítani
csak nézlek hogy az őszre tél jön
pillézik a tejpor az égi mezőkön
fél négy van nincsenek szavak
olyan ez mint egy virradat
ahogy a tárgyakhoz közel hajol
s fölfuttatja kályhaezüstjét
az alvó halastavak fölé

*

Manír

Eltűntek már napjai a nyárnak
csupa mozdonyzokogás most a kert
ízek és illatok vissza-visszajárnak
de a kóstolásnak ideje letelt

öröklilára festi majd a szánkat
a túlérett őszi szeder
ilyen íze van tehát a fulladásnak
és így foglak és így engedlek el

 

*

Babiczky Tibor (1980) költő, szerkesztő, újságíró, műfordító. 1999-től több verseskötete és egy regénye jelent meg (2018-ban a „Félbehagyott költemények” című kötet a Jelenkor Kiadónál), rendszeresen publikál és számos orgánumnál dolgozott szerkesztőként is. Díjakkal elismert költészetét többek között a tradicionális versbeszéd és a friss fordulatok együttese jellemzi.
*Forrás: Wikipédia, web

„Költészet Classic – ami nem más, mint maga a romantikus líra. Tele őszökkel, teraszokkal, kávézásokkal, sétákkal, szerelmekkel, pátosszal, csengő rímekkel, egyszóval szépséggel. (…) Melankolikus, nosztalgikus hangulatok, látomások, és mégis látványos könnyedség. De szó nincs afféle játszadozásról az őszökkel, a teraszokkal, vagy akár a kávézásokkal (egyszóval a szépséggel), mert az is kiérződik bármelyik versből, hogy a költő mindent beleadott ebbe a könnyedségbe, mindazt, amit most tud, gondol, érez. Vérre megy ez az egész – mégpedig huszonegyedik századi vérre. Mert korszerűek is ezek a versek, felsejlik bennük a modern és a még modernebb költészet. És még valami: a morális tartalom, persze ez csak jelzésszerűen, ahogy helyénvaló – de olyan szükségszerűen is, mint a levegővétel. Babiczky Tibor verseinek világa van, a világnak levegője. Jófajta költészet.”

*Kemény István a Levegővétel című Babiczky kötet fülszövegében.

©Kiss Andrea