Barna T. Attila versei

Óbudai éjszaka

Irénnek

Végre egymás mellett fekszünk a hosszú várakozás után. Meg-meglebben a függöny. A Szigeten a nyugalom tücskei ciripelnek. A Duna mozdulatlan háta halványan dereng. Üres szerelvény, kattogva elhúz a nyár.
Kószáltam szemed ligetében.
Ujjongtam öled forrásánál.
Átkeltem ajkad szakadékán.
Megérkeztem.
Fogom a kezed.

*

Három sor

A világnak én –
nekem a világ
kéretlen tartalom.

*

Fekete tükörben

Kezemben széthulló régi könyv az ősz,
megsárgult lapjai körülsuhognak.
Gramofonlemez korongja fent a Nap,
szólni kezd,
keringőznek lombok, tavak.
Aranyló alvilágban járok.
Falevelekkel
teleszórt kőlépcsőn megyek fel.
Ajtó nyílik előttem,
bent testek önfeledt sóhajtozása
vonagló félhomályban.
Arcodat tapogatom fekete tükörben.

*Első közlés