Böröczki Mihály: Október

Jaj október, te nem láttad a fecskék
kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk
anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék
az augusztuson egy röptükkel átjut.

Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz,
szőlőszemek kopognak, fák sietnek,
egy levélzörrenésbe belehalhatsz,
te holtig papja tűznek és hidegnek.

Jaj, október, szakadt a szoknyád csücske,
a szőlővessző csapkodja a térded,
köd gomolyoz, karodba hal a tüske,
de kilenc hónap tud meghalni érted.

Jaj, október, a verebeid fáznak,
a csupár ágak körbe-körbe néznek,
egy gondja van a szürke-sok madárnak,
ki épít újra sárból fecskefészket.

Jaj, október, de érett gyönyörű vagy,
csábod fölér egy asszony jó ölével,
s míg jót ígérsz és sárguló derűd nagy,
jaj, október, te kikezdtél a téllel.