Botár Attila versei

Zselici lankák szobrai

Sem ég, sem tükör fel nem szívja, ám
nyiladoznak, s makacs példa legyen,
deres barázdák a kezünk nyomán
két hegy között, vagy túl három hegyen –

Amit ifjonti kéz bontogatott
a vastól megnyílt laza morzsalék
kitárja titkait, lesz fogadott
anyánk helyett édesünk, s lesz marék

hidegleléses vallomás a tettek
félhomályban nyüzsgő csíráiról.
Két hegy között az időből kivájták

zselici lankák szobrait, mikor
a zöld szunyókál és szép száműzöttek
tagolják nyelvünket: deres barázdák.

*

Hiányzó madár

                           Kyokonak

A kék betűkre fehér szirmokat
lehelt, hogy megnyugodjanak a könyvben.
Nincs, aki égre nála szomjasabb,
papírmadarat ezret hajtogat
egy híján, suhog és zizeg fölöttem
a Hiányzó, és a magasba kap
szárnyas virágként, belőlem-szökötten –

*

Memoreszk

A kamasznak a válláig alig
érek már, Évám, erre virradok.
Megállt az órám. Falból tiktakok – –
s nem látok el, mert nincs, a számlapig.

*Első közlés