Zselici lankák szobrai
Sem ég, sem tükör fel nem szívja, ám
nyiladoznak, s makacs példa legyen,
deres barázdák a kezünk nyomán
két hegy között, vagy túl három hegyen –
Amit ifjonti kéz bontogatott
a vastól megnyílt laza morzsalék
kitárja titkait, lesz fogadott
anyánk helyett édesünk, s lesz marék
hidegleléses vallomás a tettek
félhomályban nyüzsgő csíráiról.
Két hegy között az időből kivájták
zselici lankák szobrait, mikor
a zöld szunyókál és szép száműzöttek
tagolják nyelvünket: deres barázdák.
*
Hiányzó madár
Kyokonak
A kék betűkre fehér szirmokat
lehelt, hogy megnyugodjanak a könyvben.
Nincs, aki égre nála szomjasabb,
papírmadarat ezret hajtogat
egy híján, suhog és zizeg fölöttem
a Hiányzó, és a magasba kap
szárnyas virágként, belőlem-szökötten –
*
Memoreszk
A kamasznak a válláig alig
érek már, Évám, erre virradok.
Megállt az órám. Falból tiktakok – –
s nem látok el, mert nincs, a számlapig.
*Első közlés