Cs Nagy László: Kopott az út

Kopott az út, és elfedi
sorstól nehéz lett lépted,
nyomába porként kergeti
a szél, megannyi vétked,
az éjszaka sötét verem,
álmaidat beissza,
a hold mögött halál terem,
mi sosem adja vissza,
az elpazarolt perceket,
mit vakon lépve éltél,
a szirt fokára felvezet,
kegyet hiába kérnél,
bár volt időd megvallani,
sajog bezárt világod,
lelkedre égve küzd, ami
feszesre húzza jármod,
keresve nem találsz utat,
lebegsz a sűrű csöndben,
az elveszejtett kábulat
szárnyad letépi könnyen,
porlik, alattad szikla sincs,
zuhansz józanult tudattal,
időd sincs, hogy visszaints,
lelkedben halk indulattal
békét remélsz a vég előtt,
melletted senki nincsen,
elszakadt, ami egybenőtt,
rég elhagyott az Isten.

*Első közlés