Dylan D. Tides: Kirakat

Hogy ne lásson, úgy figyeltem azt a bárgyú
alakot…
Kuncogásom majd megölt már; ezt a borjú
balekot!
Toporog csak, zsebóráját minden fél perc
unja…
Szedelődzködj, ó, te öszvér, otthon vár a
dunyha!
Meg se mozdul, szeme kapkod, ideges, de
még kitart.
Látszik rajta: gyenge csontú, de kibírna
hét vihart…
Rossz zakóját hol kibontja, hol meg újra
gombol…
Isten úgyse, égve vágyom tudni, vajh, mit
gondol..?
No de lásd csak! Orrom fújom, s ő is törli
az övét!
Kapualjba takarózom, s őt is rejti a
a sötét!
Ugrik, ásít, felköhög, pont úgy, ahogyan
én is!
Jaj, miféle borzadályos átok őrjít
mégis?!
Hogy kerültem bátran aztán cimboránkhoz
– kimaradt,
Orrközelből vettem észre, hogy az úr csak
kirakat!
Az a birka, aki rózsát szorongatva
béget:
én vagyok csak az üvegben, ahogy várlak
Téged…

Válik Bertalan – ‘Bloom’ (2019) Technika : digitális fotómontázs