Ferenczfi János: Kései válasz

„Garcia Lorca halott! Hogy senki se mondta nekem még!
Háborúról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő
Így tűnik el! Hát nem gyászolta meg őt Európa?”
Radnóti Miklós: Első ECLOGA

 

Köd borul éjjel a pannoni tájra,
Ködben a hold ezüst fénye dereng.
Szótalan költő ül itt e sziklán,
S a csöndes idő múlásán elmereng.

Hófödte sziklán láttalak ülni.
Mint pásztor, ki ismeri jól az időt.
Mondd, hova tudhatnánk elmenekülni,
Hogy lelkünket őrizzük minden előtt?

Köd borul lassan a pannoni tájra,
Holdfény dereng, mint távoli kép.
Látlak-e? Vagy csak képzelet, pára?
Jár-e az úton a költő ma még?

Jár-e az úton, ki régi zenéknek
Ritmusát lüktetve szól igazat?
S hogyha a bérceken ágyuk dörögnek,
Ő, míg csak lélegzik, ember marad…

Aggkori verseidet, hogyha írnád,
A pannoni nép lenne úgy gazdagabb.
De tort ül a gyűlölet vérteli kocsmán,
S tolvaj örömmel a halál arat.

Mondd, ki siratta meg Garcia Lorca-t?
Ki mossa gyászban a tűnő időt?
Ki mondott érted egy suttogó zsoltárt?
S ki hajtja meg fejét sírod előtt?

Hószínű sziklán láttalak ülni,
Holdfényből, ködből, álomi kép.
Áhítat szent csendje lassan emel föl,
Adósod mind, ez a pannoni nép.

 

Forrás: dokk