Fövényi Sándor: Üvöltsetek

üvöltsetek, üvöltsetek helyettem is,
én nem tudok hiába fáj,
üvöltsetek, quo vadis?
mert lépteimtől megsárgul a táj,
üvöltsetek hét napból hatot,
egy maradjon az Úrnak,
üvöltsétek túl a vonatot,
ha mögöttem sanda fényei gyúlnak,
üvöltsetek, mikor faágat keres szemem,
ne legyen bokám harang a szélben,
vagy ha szomorúan csüng le kezem,
közben kacagva buggyan ki belőle vérem,
üvöltsetek, hogy lélegezzek,
süppedjen, emelkedjen mellkasom,
azokért is, akik két hete nem ettek,
bár nyomoruk pirul a nyársakon.
üvöltsetek, de csak én halljam,
itt bent, valahol a baloldalon,
pa-bam, pa-bam, veri szívem halkan,
zaja monoton dadog a hideg vason.

*Első közlés