Gulisio Tímea versei

Zárójelentés

Rád pazaroltam magam.
Olyan leszek én is,
Mint a többi, aki csak kér,
Mert nincs mit adnia.
Ezután mindent elhiszek.
Azt is, amiről tudom, nem igaz.
Nem bántalak a valósággal,
A hazugság vigasztal.
Lábam közt steril patikaszag.
Szadista kerestetik,
Hogyha örömöt úgyse érzek,
Legalább fájdalmat.

*

Szonda

Nem vagy az esetem, ezért
Túlzásba viszlek.
Ha elhagynál,
Segítenék a költözésben.

Rólad szólok.
Megálltál bennem,
Körülötted forgok.
Mindennapjaink égitestek.

Ollóhegyen függő cérnaéleted
Meleg tenyerekbe tennéd,
Ha lenne, aki nem tapsol
Neked.

Közös ágy, külön takaró.
Finom selyem.
Asztalodnál ülök.
Félbevágod a kenyeret.

*

Kórtársak

Becsüllek.
Mintha még nem lettél volna meg.
Magadtól se vagy biztonságban.
Nem a szeretet,
Az emberség marasztal.
Melletted vagyok,
Nem veled.
Ne gyere közelebb.
Valamit tarts meg
Abból, akit még nem ismertem.
Ne engem ítélj el,
Hanem azt, aki nélküled lettem.
Tudom, hogy megbocsátasz.
Nincs más, aki bántson.
Rajtad kívül nincs kit vernem.
Összeillünk, mint szilánkosra tört
Kezedben a csontvégek.