Gulisio Tímea versei

Hívás

Őzremegésed vagyok.
Gidám vagy.
Kalapod vagyok.
Simogatásom vagy.
Hálóinged vagyok.
Szuszogásom vagy.
Hívó szavad vagyok.
Válaszom vagy.
Puskád vagyok.
Feltartott kezem vagy.

*

A mártír

Naponta próbára tesz,
mit bírok még el.
Jelentőségének súlya agyonnyom,
Szerencsém elkeserít,
mert lesz ez még így se.
Mindig csak én hívom.
Tudom, sosem leszek neki fontos.
Hogy szeressem, megengedi
nagy kegyesen.
Másnak nem hagyja, én mosom lábait.
Ki hinné, a mennyei boldogságnak
milyen pokoli a bűze?
A bók azért jár ma is.
Ha lemállok a sok hazugságtól,
mint egy freskó,
kék vérével kifest-e?

*

A restaurátor

Haszonállatod vagyok,
Ezért kárörvendő lettem.
Asszisztálok vegetálásodnál.
Összeaprítom a húst.
Szádba adom.
Hazugsággal etetlek.
Ebédmaradékom csócsálod.
Vacsorára csontjaid rágom.
Ha plátói maradnál,
Valóra válnék.
Fényesre nyalom a romokat.
Míg el nem takarítanak.