Gulisio Tímea versei

Cipolla

Minden csalódás.
A varázsszónak
kimondva nincs ereje.
Akinek a közelébe férsz,
többé nem érint meg.
Akit csak tudok,
romlásba viszek.
Szedem az áldozatokat,
magam szüretelem.
Te nemesíted az állatot,
én melléfekszem a földre.
Menekülj,
már van kit tönkretennem.

*

Elégedettség

Halkan rezgő húrjaimról
Fáradt madarak
Lógatják szárnyaik.
Jólesően csobogunk,
Mint márvány szökőkutakból
A giccs.
Az emberiség sokmillió éve
Történt meg velünk
Egy feledhető pillanatban.
Magas lovon ülök,
Pár lepkét ma is felreppentettem,
És eltapostam megint.

*

(M)ask

vastag bőr van a képeden
ha lenyúznám
vajon mi maradna belőled

nem félek semmitől
csak a semmitől

nem a csontváztól
hanem hogy a szertár
üres