Gulisio Tímea versei

Bulvár
Csak azt vállalom ami vállalhatatlan
Például téged
Beterítelek mint egy jól irányzott hányás
A vörös szőnyeget
Legnagyobb csalódásom benned az volt
Hogy szóba álltál velem
Leereszkedtél így már nem az vagy aki
Megundorodtam tőled
De most már nyom a felelősség
Amit elkezdtem be kell fejeznem
Beléd bújok hogy ne legyél magányos
Vagy inkább mert egyedül nem vagyok senki se
Eljátszod hogy engem választottál a sok közül
Én meg teszem a féltékenyt
Hiányt pótolok másnál
Hogy aztán megelégedjek veled
Esküszöm hogy senkinek nem beszélek rólad
Nem is beszélek csak írok
Ország világ hadd tudja meg
Hogy lettem tisztességből
Tisztességtelen
*
Ráadás
Együtt pocsékolunk
Én a fiatalságomat
Ő ami még hátravan
Azt mondta három nappal előtte szóljak
Hogy helyrejöjjön az arca botox után
És mert szeret várni ha van kire
Egész pénteken rakja a kályhát
Kidagadnak vékony karján az inak
Erőlködik senki nem segít neki
Hónalja ráncos és száraz az öregek nem izzadnak
Darakását készít
Eszik
Nyakán előpattannak az erek
Megöleli magát nincs vele senki én se
Táncol nincs kivel elesik nincs aki felsegítse
Már eldöntöttem
Őt tiszteletben tartom
Kihagyom a blogomból
Nem dicsekszem vele
Egész szombaton lekvárt főz
Elhitte hogy szeretem
Forog a fakanál mintha nagyanyámat látnám
Forog a gyomrom
Mert én leszek a vasárnapja
Félek hogy nem tudom tiszteletben
Csak karban tartani
*
PORond
Utálom a sznobizmust mégis egy lady kell
Utálom a műanyagot mégis egy szilikon nő kell
Néha perverzebb ha csak nézel
Mintha történne valami
Mire reflexszé válsz
Már csak emlékoldal leszel
Álmomban számolom a légvételeidet
Élsz-e
Bocsáss meg hogy nincsenek hozzád méltó szavaim
De minek magyarázat
Te is tudod hogy a sátrakat lebontják
És hogy a nevettetők a legszomorúbbak
Mutatványos vagy
Csodálni lehet szeretni nem
Azt akarom hogy érezz
Bármit
A tűt a puha tánccipőben
Ami a tapstól nem véd meg
*Versek a Gyásztánc című kötetből. 2017.