Hámori Attila versei

VÍZKERESZT

egy másik pillantás
megénekelhető
és lényegén a vízkeresztnek takarása
nem fázik így az áhítat
a visszhang sem választ
eltérő szerelmest magának
a felsebzett igen
az óriásfák kívánságait
viseli gyantánál több a könnyezése
a fűszereknél érzékelhetetlenebb
csak mint a hóba írt lelki levél
e folyvást születő új és új kitárulkozása
a csend panoptikumában tényeket gyűjtő
helyszínelők
a feltámadt minőségében
engesztel valahogyan itt én vagyok Tamás kételkedése
Péter elfáradt hite és Jánosban
a szent logosz mint több
a Nagycsütörtökök vendéget
invitáló asztalainál
hogy elvegyétek és egyétek
igyátok feleletig hordjátok
ki magatokban is a jelölőt

*

BORZONGÁS

és vándorbottal érkeztek hozzád
a szavak lehetnek talán angyalok is ők
leülnek melléd
ruhád ráncaira függesztik
szemüket és asztrális terek világlásai
ezek… végtelenített mesék
és minden szó egy új ragaszkodás
és minden szó eszedbe jut
az ánizs és az alabástrom
kérdez itt
és majdnem úgy ahogy
a gyémánt és az ambrózia
a borzongás talánya védtelen
oly áttetsző mint szent igék
honlapjai

*

NYITÁNY

és választhattam volna még vagy már
de tényleg ezt a próbák ünnepélyes kéréseink
lélegzetvisszafojtva is bevárom
érted
egy másik part és eltérő a feltűntnek
nyitánya
csak révületben állsz
halk hangok kezdetek belül már
szakrális
így változtatsz te el
a csontfehér ígért zafírok
berill sejtetői e szavak
oly otthonos hisz érkezés
a misztikus talányt kölcsön veszi

*

VÍZMOSÁSOK

aztán a mozdítatlan mozdulás
ez így vagy úgy
bár mindegy
csak hasonlatos
de vedlésekben is korán
lehet
a tervek hamuját araszolva
írhatnád felül
ez gyémántszerű ív
ha engem pillantasz meg
éppen aktuális
elalélt hangulat a kinti
és a benti valahogy nemsokára
felvált ím jelez úgy akar magának a vízmosások alkonyati
lenyomata
akár a graduálékból
maradt közös
a testet azúrért kutatja át
és próbálnék az arcodhoz simulni végleg
úgy ahogy látszat kiiktatható
és nem tudom de jó hogy van tovább

*Első közlésű versek