Kelebi Kiss István versei

Ararát

Le kell mászni erről a
hegyről, melyen a Hajó
fönnakadt, mert itt ritka
a levegő és feszült a hangulat.
Az állatok nyugtalanok.
A két tigris sóvárogva
nézi a birkapárt, ha nem
vigyázok, kipusztul a faj,
nem lesz több bégetés
meg gyapjú, de a legnagyobb
probléma mégis az,
miként viszem le a völgybe
ezt a sok elázott állatot.

*

Csönditatós

Kihajt a fű és lesz virág,
a levelek ellepik a fát,
melyen készül a gerlefészek:
csupán a betűkről csúszik le az ékezet
és a léggömbként fölszálló pontok
elviszik, amit kimondtam volna még.
Mert készül a hiány új alakja,
de egyáltalán képződik-e hiány
és megváltozik-e valami,
amit többé nem tudok kimondani,
ám tagadni sem, hiszen mindent
fölszívott a csönd itatósa.

*

Szobrok

az ő ez te amott anyám áll
és itt a nagymama szegény
hűvös hiányok mint márvány
szobrok sorsom főterén

talapzat nélkül mintha élne
körbeáll a sok halott
kör kör mögött és nincsen vége
elevenen foglyuk vagyok

megpróbálok kitörni futni
de átölelnek nem lehet
és hallom amint összesúgnak
szorítsunk neki is helyet