Mátyás B. Ferenc versei

Hatszáz
hatvanhatodik
fohász

Maradj sóhajtás
álmomat megfékezem
befogadtalak

köszönöm Uram
hogy talpam alatt a föld
s fölöttem a nap

köszönöm Uram
ismét élve ébredek
ha ébredek majd –

Amit szél sodor
versbe írom hogy újból
szélbe szórjam mind

megköszönni hogy
félelmeimet oldják
szenvedéseid

kérlek jó Uram
ne rekeszd be lelkemnek
álom álmait

vagy ments fel végleg
ha nem hatnak meg félszeg
könyörgéseim

*

Varasodás

puszta sorsomat
adjátok végre vissza
hegyeim várnak

ott hagytam őket
örök silbakot állni
Erdélyországnak

kurtább már létem
mint lábam s holnapom hogy
tova csángáljak

nincs bocsánat
múltunk s a jelen között
bénák a szárnyak

szívverésem is
lassan kihagy sajnálva
ha visszavártak

*

Könyörgő

az Unióból
brüsszeli varrott csipkét
importáljatok

a törököktől
baklávát és hurikat
ne szíri/szarit

ámokfutáshoz
van bolondgombánk s honos
délibáb elég

minek német kunszt
magyar megmaradáshoz
Európában?

* Első közlés