Murányi Zita: rigó

ágról-ágra száll én küszöbtől sarokig
úgy élek mint a kis rigó
idős falomb a szobám ahová behúzódva
minden törzsben kibomolott egy évmillió

ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény,
a friss levegő a földön minden gyógyult
fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger
magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.