Paulovics Tamás: Foglyul ejtett a régi kert

Foglyul ejtett a régi kert,
a diófa a kőkerítés mellett állott,ágai átnyúltak azon, a Kígyó utcza fölé, amire a kapunk nyílt, talán szerencsésebb lett volna Kígyó köznek nevezni, hisz szűk kis utcácska volt, a patikától, a katolikus templomtól ott lehetett átmenni a mozihoz és a Murvai-cukrászdába. A Murvai-cukrászdába ahol akkoriban 50 fillér volt egy gömb fagylalt. A moziba is 50 fillér volt a jegy a vasárnap délelőtti matinéra, de Huszár bácsi — mint szomszéd gyereket — a híradó után mindig beengedett….
Foglyul ejtett a régi kert,
…,,Jaj régi kertünk, jaj versek álma”…
belépve a sötétzöldre festett, de már rozsdásodó vaskapun a diófa és a kőkerítés között orgona bokrok burjánzottak, virágzás idején fürtöktől súlyos ágaik áthajoltak a téglával kirakott járda fölött s szinte súrolták az üvegezett veranda falát.
A veranda és a virágágyások között egy kis tér volt, valamikor vadrózsa futott át két oldaláról egy ívelt fa filagórián, de az én gyermekkoromban már csak két korhadt faoszlop állott amit szinte már a vadrózsa bokrok tartottak
és öleltek körül.
Foglyul ejtett a régi kert.

*Első közlés