amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…

amikor fekete felhőló hátán elvonul az orkán derengő fény számolja meg a fákon maradt virágokat opálos ujjával rámutat az esélytelenekre s azok másodpercek töredéke alatt lehullnak jaj mennyi meddő álom a fűszálak között amikor a szélvihar késével összekaszabolt ég alatt ájult ágak szökevény szirmok borítják az utat a fasorban azTovább…