Meleg téli estéken csak odakint volt hideg. Idebent a kályhában apai nagyanyám fűtött sokáig élő akácfával, amit a felfeszített vagonokból loptak a helybéliek. Ezek a vagonok vakvágányon vesztegeltek, s csak a vak nem látta meg a bennük rejlő lehetőséget, ami abban nyilvánult meg, hogy két dolog is megszünőben volt: aTovább…
Az ingatlanügynök újból próbálkozott. – Nem bánná meg, higgye el. Beszélhetek az eladóval, biztosra veszem, engedne az árból. Mihály elismerően mosolygott. – Szép ház, valóban nagyon szép. És a kert is… Nem tagadom. Az árán persze lehetne alkudozni, de nem az a lényeg. Túl nagy nekem. Kisebbet képzeltem. Az ingatlanosTovább…
Három éve éltem Amerikában, Liát is ismertem már, akkoriban készültünk házasodni. Angol tudásomat elegendőnek éreztem ahhoz, hogy saját lábamra álljak, önálló üzletbe fogjak. Magabiztos voltam, pontosan tudtam, mit akarok és hogyan, csak egyetlen apróságot hagytam figyelmen kívül, közel sincs elegendő pénzem álmaimat valóra váltani. Csüggedten hagytam ott az ingatlan irodát,Tovább…
(Rövid rádiójáték) Helyszín: repülőtéri váróterem Szereplők: Férfi, Nő, Fiú, Tóth, Lány Rövid instrukció: hátterben repülőtéri váróterem nyüzsgése, esetleg hangos bemondó közleménye, a rádió technikai adottságainak megfelelően. Férfi: (izgatottan) Éva! Nézz oda! Nő: Mit kellene észrevegyek? Férfi: Látod azt a pasast? Nő: Melyiket? Sok pasas áll ott, amerre mutogatsz. Férfi: AztTovább…
Mindez még abban az időben történt, amikor a Szerkesztő a horoszkópok írását is rám bízta. Hiába tiltakoztam, mondván, nem vagyok én asztrológus, annyit tudok a csillagokról, hogy fényes-kéken csillognak az égen. Ha tiszta az égbolt, nem takarja felhő. A Szerkesztő azonban gyorsan leszerelt. – Ne röhögtessen – mondta tiltakozásomra -,Tovább…
– Hát e volna az – mondta a torzonborz. Szürke, hosszú haja csimbókokban lógott a vállára. Besett arcát körszakáll, gumókba csomósodott szőrzet borította, szájába lógó bajszán orra nedve csillogott. Ráncos, cserzett homloka egy pillanatra kisimulni látszott, sötét szemeiben is felvillant némi fény, a házigazdák öntelt büszkesége. – Ühüm – mondtaTovább…
Nem fogja elrontani az estémet!, gondolta dühösen Bozóky Miklós, amikor barátnője kijelentette: nem érzi jól magát, elfáradt, és egyébként is, mindenre lesz még idejük, nem csak ezt az estét fogják New Orleansban tölteni. A fenének hozta el magával? Egyedül jobb lett volna, mint egy ilyen nyűgös libával. New York azTovább…
Calmarius nagy népszerűségnek örvendett Rómában, nemcsak, mert tisztességes római patricius volt, de egy jólmenő üzlet tulajdonosa is. Vállalkozása Amorium néven jegyeztetett be a Római Birodalom irattárában, s amellett, hogy a jeles cég híre szájról-szájra terjedt, hirdetése minden nap megjelent Neoticum révén. Azaz csak a szószátyár Neoticum jelent meg minden napTovább…
A traiskircheni menekülttábor főbejáratától mintegy ötven méterre, a Lokalbahn megállójától egy sarokra, két utca kereszteződése képezte azt a helyet, amit a lágerlakók már időtlen idők óta csak placcnak neveztek. A kora reggeli órákban – főleg hétvégeken – a lágerlakók dologra, keresetre éhesen megszállták a placcot. Kisvártatva érkeztek a szőlősgazdák, iparosokTovább…
Az út vége Jócskán besötétedett már, mire felnyitotta szemét. Álmosan tekintett ki a kocsi ablakán, s abból a kevésből, amit látott a környező feketeségből, úgy ítélte, még mindig a kietlen vidéken haladnak. Kaktuszok és kígyók között. Megborzongott, mert felötlött benne, mennyire írtózik a kígyóktól. Oldalvást fordulva Gyulára nézett. Micsoda név!Tovább…