Sudárszépek. Nem tudom, hol olvastam ezt a montenegrói nőkről. De azóta is ott forog a fejemben ez a szó, ha meglátok egy lányt, asszonyt, aki Montenegróban sírt rá a világra, és ott sétál előttem, vagy épp közelít felém. Ha pedig tekintetünk összevillan, szikrázik a levegő. No, nem azért, mert annyiraTovább…

Elege lett a világjárásból? Úgy döntött, mégiscsak visszatér a mi békés városunkba, kedves Franz?  – nézett rá mosolyogva a főhadnagy. És ő szemeit lesütve állt a szoba közepén, illő távolságban a hatalmas faragott asztaltól, amire a főhadnagy kitárt karokkal, két kézzel támaszkodott. De így is látta: abban a mosolyban nemTovább…

Helyzet van, uraim – igazította meg kacagányát, buzogányát, szép selymes lódingját Álmos vezér, miközben nagyot nyelt a zárjegyes kumiszból, arca meg ünneplőbe öltözött. – Új hont kell találnunk, mert a gaz besenyők, meg mindenféle sanyargató vad hordák a nyomunkban loholnak, meg, ahogy hallom, a bizánci tőzsdén is akkorát buktunk azTovább…

Mondja Zoli bácsi, aztán milyen a nagy Szovjetunió? – repült fel a kérdés egészen a függőfolyosónkig. Majer úr küldte, miközben bámult felénk, az irigyelt második emeletre, ahová nem csak szoba-konyha-spájzos lakásokat építettek a háború előtt a mesterek, mint a földszintre, hanem olyan luxust, amibe még fürdőszoba is belefért. –  MilyenTovább…

És akkor egyszer csak kinyílt az ajtó, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam kapni a fejem, le nem tehettem kezemből a vastag cérnával etetett tűt, amivel éppen egy szakadt mezt varrtam. Szóval rés támadt a koszos, ki tudja mikor meszelt szertár falán, friss fény szökött be rajta, de csakTovább…