ó jaj nekem a gázórát nem én rontottam el istenbizony nem én gorombáskodtam a rohamrendőrséggel ó én csak vonatjegy szerettem volna lenni budapest és auschwitz között menettérti és most mégis próbálom istent utánozni a kiakadásban mindenható vagyok omni(m)potens géz-glória a fejemen lehetnék akár apollinaire vagy bérelhetnék virágzó virágüzletet lehetőleg forgalmasTovább…

A világ rendje Egy újabb dög megint a nyakamba, nem mintha sok baj lenne velük. Összerántja őket a félelem, megérzi mind, hogy nincs mit tenni, lázadni nem érdemes. Az utcánál a sintértelep sem hidegebb, majdnem egyre megy. Három hét itt, míg senkit nem keres senki sem, aztán nyom nélkül tűnnekTovább…

Nyughatatlan lelkem cikázik bennem. Múlt képei mint szédült ringlispílek nyújtják csápjaikat, Hegyes karmaikkal megragadni akarnak, azt hittem, már túl vagyok rajtuk. Pedig kihaltam magamból, vízkeresztség a sírom lett, remény Szelleme az égig repített. Profi lélekkufárok rángatnak le onnan, lajstromolják bűneimet, kőtáblájuk nagyon kemény. Nem kell az Ézsau lencséje, Jákob létrájáraTovább…

Illusztráció: feLugossy László festménye   OPTIMISTÁK Mosolyog a koldus, nevet rám a leprás, csendet int a hóhér, pisszeg a spicli: csend! Jön a holnap! * KUKAC, PONT, (N)Ő ÉS ÉN I. drótokon szállongó levelekből szavakból és mondatokból építgettem ki lehetsz az írásbeliség ismét diadalt ült a kórságát élvező grafomán tenyerétTovább…

Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek, hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek, hagytam, hogy ne legyen mázlija juszt se, hagytam, hogy ne érje el még a buszt se, hagytam, hogy pokollá tegyék az életét, hagytam, hogy röhögve kérjék a bérletét, hagytam, hogy bagóért szopja a rezet, hagytam, hogy ne fogjatok veleTovább…

Én senkivel sem üldögélek (Egy) Semmit nem használok fel ha tudok, amennyire tudom. (Kettő) Én senkivel sem üldögélek. Egy bánatos vers, de aki írta, jól van. Most vacsorázik. Most valami másba kezd. Neki így épp megfelel. (Három) Amikor boldog voltam, vagy legalább erre emlékszem, az nem volt jó. A boldogság.Tovább…

Álmomban dúdoltam neked. Bódultan súgva éneked fülembe bújtak dallamok. Amerre léptél, hallgatott az út: csönd hullott a földre. A Göncölt írtam kezedre, s te sárga pillangók röptét csodálva, titokban csentél ajkamról egy szelíd mosolyt. Markomból patak vize folyt, medrében sok kis kő lapult. Est-ében tükrében megunt sóhajok születtek újra: vártakTovább…