Ez az utolsó nap. Este. Ha holnap nem küldöm be a novellát, tehát egy piacképes írást, olyan lendületes taszítással köszönnek el tőlem az irodalmi rovatból, hogy csak a porfelhő marad utánam. Hetek óta őrlődöm. Általában bugyiban és a rongyosra mosott lötyögős ingemben, a számban elhamvadt cigivel. A cérna, ami azTovább…

Kábé húsz perce állhatok itt. Háttal, a meztelen bőrömmel felmelegített csempének támaszkodva. Törölközőbe csavart hajjal, bugyiban, műanyag papucsban. A véres fogkrémhab a mosdókagylóra és a szám sarkába száradt. Hezitálok. Eltüntessem ezt a rohadt tükröt, mire megjön anyám? Legutóbb, amikor nálunk járt, képes volt fél napig nem szólni hozzám. Miatta. TegnapTovább…