Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…

Add meg nekünk Szőke nyár fénylő fiai, és ti szent magvak, zálogai a Napnak, érett kalászok, keresztbe fektetett asztagok, rád várnak, dolgozzatok, kelljetek fel, kelljetek dicsérni az Alkotót![1] Forgó gondolat pihenj meg! Őröld meg magodat! Porlik, porlik a szenvedély, rejtelmes táncban száll, száll a szélnek megadva magát. Pihenj meg végre!Tovább…