– Egyik láb, másik kéz – suttogta magát biztatva Liza, és akár egy macska, sietve felkapaszkodott a létra legfelső fokára. Meztelen talpacskája alatt nyikorgott egyet az ócska létrafok, amit még a nagyapja tákolt valamikor legénykorában össze, mintha nem akarná, hogy a kislány meglássa, ami a szomszédban történik. – Verd agyonTovább…

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…