Kollázs Márkus László verseiből mára kiderült múltam porlepte romjai fölött űz csúfos gúnyt velem kóbor lelkem éles hangját nem nyomja el semmi zaj talán a csönd sikoltozik fejemben gondolataimat sietve röpítem feléd neked írok hozzád kiáltok táncoslábú tavasz hajolj le hozzám hangtalanul hirtelen repíts fel egyre feljebb repíts a csillagokigTovább…