amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…