Csönd bóbiskol furcsa homályban az összeroskadó hodályban, nehéz árnyék lóg a gerendán, itt az ijedt félelem elszánt. A huzat csapkodja a lécet, mint a kajla ajtón belépett, fény cikkan át, mint villa fecske, semmi se jön itt egyenesbe. A sarokban elfúlva sírtam, gyógyszert lelve e gyermek-írban, remélve, minden helyre zöttyen,Tovább…

Ma este nem tudok áhítatos lenni És minden megszokott imámtól félek És nehéz ma bármiért hálásnak lenni Csak kimondatlan reménnyel kérek. Bevallom most neked minden gyávaságom Hadd lásd Uram, milyen gyerek vagyok És a türelmes csendben egyre jelet várok Hogy megsajnáltál, és kegyelmet kapok. Eddig unott léptekkel jöttél mögöttem, Most csendben bámulsz,Tovább…

Madeleine ma kérlek ne hívj kollázs Petőcz András verseiből ne beszélj nekem arcod mindennapjairól megyek végig a kórház folyosóján mindig csak nyavalygok elbaltázott lehetőségekről szónokolok nem tudom elfeledni ahogy távoli helyen távoli idegen lények kikapcsolják a mobiltelefont Madeleine ma kérlek ne hívj különben is te egy ízletes sütemény vagy láttalakTovább…

Kihűlt szavak mellé kuporodom, mint egy járdaszegélyen megakadt levél. Panaszkodni – azt mondják – nincs okom. Kit cél és vágy is hajt, így, vagy úgy, de megél. Napsugaras nyár köszön az utcán. A reggeli csend olyan, mint egy jó barát. Kóbor macskák jönnek léptem után, akár az ember, ki márTovább…

egy kilakoltatás emlékére ma csend vagyok ma utcazaj ma csöpp öröm ma szörnyű baj ma almacsutka kiflibél ma eldobott nya- lókanyél ma roncs vagyok csak kész tragacs ma szélvédőre kent ragacs ma előrántott karszalag egy zebra aki átszalad ma bús vagyok és elesett ma sajnálatos baleset a seb helyén aTovább…