Mit tagadjam, a Halál jutott eszembe, mikor legelőször megláttam az üresen maradt folyómedret a tavaly őszön. Olyan kietlen tátongott a két part között a holtmeder, értelmetlenül és kifosztva, mint egy királyi sírverem. Mint valami őshüllő-csontok meredeztek a nagy kövek, köztük nyálkás erecske csorgott, hol meg-megállt, hol eleredt. És a hajdaniTovább…