Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…