Kovács Emil Lajos festményéről vannak útjaim mik talpamhoz idomultak mint az évek velük élek vérereimbe beleégtek akár a csillagok éjszakáim saruján vannak útjaim gondolatban végigjárok rajtuk mint tehervonatok tetején a szél mint szárnyát táró kismadár a fán mint illatos földben megbúvó remény mi sarjad ha magvát eső sírja s napTovább…

Kínoz a szemem Uram Kínoz a szemem Uram és ez a fájdalom a szívem énekét veszített néma rigóvá változtatja át és írásom ott fönn az égen oly távol a füvektől ó Uram az a csillag is engem kínoz ahogy keresztülúszik álmaimon egy tiszta lélek halála hajnalán Uram látja a szememTovább…

Mindig veled pörölök Uram Kivel tehetném mással ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek De mondd már meg végre mennyi végtisztességen kell még részt vennem és mennyi holtat kell még zuhogó földgöröngyök dübörgése elől mellkasom koporsójában rejtegetnem És milyen vastagra növesszem bordáim mauzóleumát hogy a nevetségesen kántáló hangok neTovább…

Uram, ki vagy? Szigorú Atyám lennél, Vagy szerető Anyám, Akinek méhéből a Mindenség megszületett? Te lennél a Mindenség maga? Avagy a Törvény, mely uralkodik felette? Adtál életet, hogy visszavedd? Te alkottál engem, vagy Téged én, Hogy a magányt és a felelősséget megosszam? Uram, nem tudom ki vagy, De hozzád fordulokTovább…