Takahama Kjosi (1874-1959) haikui

この松の下に佇めば露の我

fenyőfa alatt
merengve harmatcseppé
nemesít e táj

*

山に日の当たりたる枯野かな

a bércek fölött
izzik a fény alattuk
tikkatag város

*

行水の女にほれる烏かな

fürdőző aktod
szerelembe ejtette
leskelő lelkem

*

昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり

míg álmodozom
nyoszolyám felett felhők
falkája kószál

*

秋扇や淋しき顔の賢夫人

szomorú szépség
arca legyező mögött
emeld szemed rám

*

金亀子擲つ闇の深さかな

feneketlen kút
az éj sötétje máma
mélyén tücsökdal

*

時ものを解決するや春を待つ

új tavaszt várva
gondom bajom megoldja
a múló idő

Fordította: Márkus László

*Első közlés