Vigh Krisztina: egy léggömböt szeretnék

egy léggömböt szeretnék
és összeszednék mindent, ami felesleges
például amiket megígértél, de aztán soha
semmi sem lett belőlük, minek őrizgessem, nem igaz?
vagy azt a mondatot amit reggel a boltban
kaptam a mogorva pénztárostól a blokk mellé,
és az a képkeret, soha nem került közös
fotó bele, pedig én úgy terveztem,
aztán az összes kinder figurát most,
hogy megnőttek a gyerekek,
itt van ez a kíváncsiság, néha váratlanul
belebotlok, hogy mi lehet veled,
na azt is hozzátenném, mert olyan, mint a
kertben a gaz, kihúzom, aztán újra kinő,
a vezetés közbeni káromkodásaim,
az el nem küldött neked írt levelek,
a rég nem hordott ruhák sóhaját a szekrényből,
eltettem egy hajszáladat szerelmi varázslathoz,
de azt már megbántam, hülyeség, nem is működött,
értéktelen kacatokat, egy egész fióknyit belőlük,
a fájdalmakat, amiken valamiért nem fog az idő,
ezeket mind belepakolnám egy dobozba,
rákötnék egy nagy piros léggömböt, vagy sárgát,
mindegy, és felszállna vele jó magasra,
ilyenre csak lehet, a szél meg elvinné messzire,
aztán leülnék és várnám, hogy boldog legyek.

*Első közlés